2008. június 13.

  Késztetés a lopásra

                       Az Addiktológia és Drogambulancia sorozata - A dohányzástól a heroinig

Azok az emberek, akiknek az élete különböző okok miatt nem teljes, akiket gondok nyomasztanak sokszor mesterséges örömforrást keresnek, hogy pótolják a hiányzókat. Cselekedetük miatt szinte folyamatosan lelkiismeret furdalást éreznek, s nem anyagi rászorultság miatt lopnak, egészen más vezérli őket. Úgy ahogyan azt a huszonévest lányt is, aki felismerte betegségét, s tavaly áprilistól jár kezelésre az addiktológiára.

- A kleptománia nálam is főként a családi háttérre vezethető vissza, sokszor nem tudtam kihez fordulni a lelki problémáimmal. Úgy éreztem, hogy nincsenek mellettem a szüleim. Ennek pótlásaként inkább elvettem valami nekem tetsző dolgot, hogy mit, az a helyzettől függött. Már iskolás koromban is megszereztem a többiektől, ami tetszett. Egy idő után pedig ez odáig fajult, hogy már akkor is loptam, amikor semmi szükségem sem volt rá. Az eltulajdonított tárgy lehetett pénz, vagy bármi más. A közhiedelemmel ellentétben a kleptomániában szenvedők nem csak ékszereket, csillogó fémtárgyakat szereznek meg maguknak. Sokszor éreztem késztetést a lopásra, amely főként akkor erősödött fel teljesen, amikor valahol egyedül hagytak. Volt, hogy napok, hetek teltek el egy-egy akció között, tehát alkalomtól függött, hogy milyen sűrűn éltem a lehetőséggel. A tárgyak ára sohasem volt szempont, sokszor számomra felesleges dolgokat loptam el. Azt hiszem, hogy nyolcvanezer forint volt a legnagyobb összeg, amit elvettem, míg a legolcsóbb körömlakk és parfüm volt. Csak egyszer vették észre, hogy mit csináltam, de mivel ez az érettségi előtt egy évvel történt, ezért nem lógtam az iskolából. De nagyon szégyelltem a cselekedetemet. Éreztem, hogy rosszat tettem, de mégis késztetett valami a lopásra, s próbáltam a bűntudatomról megfeledkezni. Rendőrségi ügyem is volt, az elsőnél szóbeli figyelmeztetést kaptam, mert kiskorú voltam. A másodiknál két év próbaidőre bocsátottak - mesélte a beteg, aki azt is elmondta, hogy nagybátyja beszélt először a kezelés lehetőségéről. Majd ő is átgondolta problémáját, s felfogta, hogy muszáj kezeltetnie magát. Egyrészt tetteinek jogi következményei lesznek, másrészt erkölcsileg is olyan szintre kerülhet, ahonnan már nincs visszaút. Tavaly óta jár az addikto-lógiára, azóta egyszer sem lopott, melyben véleménye szerint hatalmas szerepe volt akaraterejének is, valamint annak, hogy erőt adtak neki a beszélgetések. Ezen kívül gyógyszeres kezelést is kapott, de kizárólag az első egy-két hónapban. Utána már nem volt szüksége a kedélyjavítókra, mely a kényszerbetegség alatti fokozódó készetetést és az otthoni veszekedések által kiváltott rossz hangulatot is segített csillapítani. Betegsége felismerése előtt az öngyilkosság is sokszor megfordult a fejében, de azóta nem.

- Sokan tudják a környezetemben, hogy az addiktológiára járok. Szerintük ez nem betegség, nincs szükségem kezelésre és csak akaraterő kell, hogy ne lopjak. Tudom és beismerem, hogy akaratgyenge voltam, de ez életem más területein is megmutatkozott. Mindig is tudott befolyásolni a környezetem és tudtak uralkodni felettem. Mostmár ezen a tulajdonságomon is szeretnék változtatni. Igaz, hogy betegségem ideje alatt sok barátomtól is eltávolodtam, ebben döntő szerepe volt befelé fordulásomnak és annak, hogy kezdett fény derülni cselekedeteimre - mondta a kleptomániában szenvedő fiatal. A leszokásban számára nagy segítség, hogy problémáiról őszintén beszélhet az Addiktológia és Drogambulancia munkatársaival, akik a kezelések mellett megpróbálják olyan tanácsokkal is ellátni, amelyekkel felül tud emelkedni az otthoni bajokon és veszekedéseken.

Cseh-Lakos Ilona