2008. április 25.

  Munkába temetkezve

                       Az Addiktológia és Drogambulancia sorozata - A dohányzástól a heroinig

A munka is válhat komoly függőséggé az emberek életében, mániás tevékenységgé. Ilyenkor a munka drogként funkcionál, az élet értelmévé válik, és háttérbe szorul a magánéletét, eltűnnek a társas kapcsolatok. A munkamánia hivatástól, képzettségtől és nemektől függetlenül alakul ki. Mégis inkább férfiak szenvednek benne, mert hagyományos szerepük szerint az ő dolguk a családfenntartás. Egyes férfiak elérve a megfelelő teljesítményt, úgy gondolják, semmi más dolguk sincs a világon. Eszükbe sem jut, hogy az emberi kapcsolatokba is energiát és időt kell fektetni - mondta el lapunknak dr. Szalayné Péter Ildikó.

Az addiktológiai konzultáns tájékoztatása szerint azt azonban nehéz meghatározni, hogy hol a határ a túlmunka és a munkamánia között, hiszen sokan heti 60 órát is dolgoznak, többségük mégsem tekinthető munkamániásnak, mert élvezni is szeretné munkája gyümölcsét. A munkamániás erre képtelen, napi 10-12 órát dolgozik pihenők nélkül, s még pihenés közben is csak munkájára gondol. Nem bízik meg kollégái teljesítményében, ezért nem ad ki semmit a kezéből. A szenvedély kialakulásának első fázisában az ember életének középpontjába egyre inkább a munka kerül és a kapcsolatok fokozatosan elveszítik jelentőségüket. A következő fázisban a beteg már életvitelét is a munkának rendeli alá, és agresszivitást vált ki belőle, ha mások akadályozzák ebben. Később egyre többet vállal, de egyre nagyobb nehézséget okoz a feladatoknak való megfelelés. Majd a munkamániás pszichikailag és fizikailag is kezd kimerülni, fokozatosan csökken a teljesítménye. Végül érzi, hogy teljesítőképessége végső határára jutott, ekkor fordul orvoshoz.

A munkamánia következményei rendkívül súlyosak, hiszen kialakulhat gyomorfekély, szív- és érrendszeri betegség. Általánosan jelentkezhet a mellkasi fájdalom, a légszomj, a tic, a fejfájás, a szédülés, a hasfájás, az emésztési zavar és különböző allergiák. Közben a beteg viselkedését indulatkitörések, nyugtalanság, álmatlanság, hiperaktivitás, türelmetlenség, feledékenység, koncentrációs nehézség és hangulatváltozás jellemzi. A munkamániások emellett álmatlansággal, állandó pánikérzéssel, depresszióval és szorongással is küzdenek, s ezzel fordulnak orvoshoz.

Nehéz kitörni ebből a betegségből, és ha nem megy elsőre, akkor sem szabad feladni! Gyakran előfordul az is, hogy sikerül kigyógyulni a munkaszenvedélyből, de a beteg átvált egy másik szenvedélyre, például kényszeres sportoló lesz belőle. Ilyenkor nem gyógyult, csak felcserélte szenvedélye tárgyát. Meg kell tanulni lassítani, nemet mondani a feladatokra és a túlzott elvárásokra. Emellett az elvégzendő feladatok között sorrendet kell felállítani, melyet néha tudni kell megváltoztatni is, rugalmassá kell a kezelés, a gyógyulási folyamat közben válni. A véletleneket és akadályokat növekedési lehetőségnek kell tekinteni.

Ügyelni kell arra is, hogy számunkra a munka tempója is megfelelő legyen, és úgy kezdjünk bele feladatvégzésünk következő fázisába, hogy biztosak vagyunk abban, hogy elég energiánk van a megvalósításához. Végül pedig fogadjuk el a munka minden eredményét. A türelmetlenség, rohanás és a tökéletes munka hajszolása hátráltatják a felgyógyulást!

-          cseh –