2007. július 06.

Gyógyszerfüggoség

Az Addiktológia és Drogambulancia sorozata - A dohányzástól a heroinig
A gyógyszerek általában tabletta formájában kerülnek forgalomba, s a függok szájon keresztül juttatják a szervezetbe, esetleg izomba vagy vénába oltják oket. A gyógyszerfüggoség foként az idosebbek körében jellemzo, s gyakoribb a noknél. Vannak olyanok, akik orvosi javaslatra kezdik használni szorongásos panaszok vagy alvászavar esetén, s eloször a felírt mennyiséget szedik. Késobb a beteg egyre nagyobb mennyiséget fogyaszt, hogy elérje a kívánt hatást. Sorozatunkban a témáról dr. Szalayné Péter Ildikó addiktológiai konzultáns adott felvilágosítást.
A függoség általában véletlenül válik nyilvánvalóvá, amikor a beteg - például kórházi kezelés esetén vagy utazáskor - nem jut az általa kívánt mennyiséghez. Az is gyakran elofordul, hogy az alkoholizmus gyógyszeres kezelése után marad fenn a gyógyszerfüggoség.
Elsosorban nyugtató és szorongásoldó hatásuk miatt alkalmazzák oket, hiszen hatásuk alatt nyugodtnak érzik magukat a betegek, s eltunnek testi és lelki problémáik. Ezért könnyu hozzájuk szokni, s használatuk komoly testi és lelki függoséghez vezethet. A depresszáns gyógyszerek közé tartoznak a nyugtatók, az altatók és a szorongásgátlók. Kis mennyiségu fogyasztásuk esetén tünetként jelentkezhet az aktivitás-, és a szexualitás csökkenése, a reflexek lassulása, a testi fájdalmak tompulása, az eufória, az agresszió és a szégyenérzet, valamint a buntudat csökkenése. Nagy mennyiség esetén szuk pupillák, koordinációs zavarok, nehezen vagy egyáltalán nem értheto beszéd, váltakozó hangulat, félelemérzet csökkenés jelentkezhet.
Számos veszélyt hordoznak azonban magukkal: túladagolásuk halálhoz vezet, megvonásukkal vagy túladagolásukkal elmebeteg állapot is kialakulhat, sérülhet a memória, vagy felléphet a figyelem, és a koncentrációs képesség zavara. Emellett jellemzoje a fejfájás, az alvászavar, a remegés, a fülzúgás, a verejtékezés, az epilepsziás roham, a szorongás, a fáradtságérzés, a depresszió, s a hallucinációk.
A gyógyszerfüggoséggel kapcsolatban egy 28 éves, évek óta heroin és hónapok óta gyógyszerek nélkül élo szentesi fiatal férfi így vall magáról:
17 évesen kezdtem el gyógyszereket szedni. Buliztam, s olyan dolgot kerestem, mely az alkohol mellett fokozni tudja hangulatomat. Az évtizedek óta gyógyszerfüggo anyámtól vettem el egy-két szemet, s kisebbségi komplexusom feloldódott. Úgy éreztem, hogy én vagyok a király. Majd gyógyszerfogyasztásom rendszeressé vált. Fél éven belül már napi 100 szemet szedtem. Az is elofordult, hogy a lyukas órát alkoholfogyasztással töltöttük, s ehhez egy-két szem gyógyszert bevettem. Majd - a nagyobb hatásfok elérése miatt - izomba is szúrtam. Számomra a szúrás volt az igazán élvezetes, volt hogy gyógyszert adtak be kezeléskor, és mégis beálltam. Késobb már éjszaka is ki volt készítve, hogy ha a hiánya miatt fellépo tünetekre - például remegésre - felébredek, akkor rögtön szúrhassak. Közben áttértem az ópiáttartalmú gyógyszerekre és a morfiumra, amit a heroin váltott fel. Sokszor a bokámon lévo vénába szúrtam vagy a nyakamba, hiszen az a leghatásosabb. Eleinte heti kétszer szúrtam, de a végére már napi 1 gramm heroin lett a kívánt mennyiség.
Félév heroin használat alatt 20 kg-t fogytam, tünetként megjelentek a gerinc-, a csont- és az ízületi fájdalmak, az orrfolyás, a könnyezés és a szabályozatlan székletürítés. Képtelen voltam átmenni a boltba, de a szerért képes voltam elutazni. Pánikrohamok fogtak el a sötétben, nem akartam tudomást venni a külvilágról, csak én voltam, a szoba és az anyag. Megkíséreltem az öngyilkosságot is.
Az elso terápia megbukott, mert elhanyagoltam a csoportokat. Nem figyeltem magamra, s apám rákossága jó ürügy volt az anyag újbóli használatára. Majd beállva mentem el Zsibrikre, egy önsegíto terápiára, ahol megtanították, mit kezdjek magammal. Késobb sokat segített a szentesi utógondozó csoport és a nagyszénási rehabon is eltöltöttem néhány hetet.
Az azonban bizonyos, hogy a szenvedélybetegség továbbra is bennem, s bennünk van, mindig gyógyulófélben vagyunk. Be kell tartanunk a korlátokat, és tudnunk kell segítséget kérni, csak így van esélyünk tisztának maradni, hisz vissza lehet esni 20 év múlva is.

Cseh-Lakos
Szentesi Élet városi hetilap

2007. július 06.
Gyógyszerfüggoség
Az Addiktológia és Drogambulancia sorozata - A dohányzástól a heroinig
A gyógyszerek általában tabletta formájában kerülnek forgalomba, s a függok szájon keresztül juttatják a szervezetbe, esetleg izomba vagy vénába oltják oket. A gyógyszerfüggoség foként az idosebbek körében jellemzo, s gyakoribb a noknél. Vannak olyanok, akik orvosi javaslatra kezdik használni szorongásos panaszok vagy alvászavar esetén, s eloször a felírt mennyiséget szedik. Késobb a beteg egyre nagyobb mennyiséget fogyaszt, hogy elérje a kívánt hatást. Sorozatunkban a témáról dr. Szalayné Péter Ildikó addiktológiai konzultáns adott felvilágosítást.
A függoség általában véletlenül válik nyilvánvalóvá, amikor a beteg - például kórházi kezelés esetén vagy utazáskor - nem jut az általa kívánt mennyiséghez. Az is gyakran elofordul, hogy az alkoholizmus gyógyszeres kezelése után marad fenn a gyógyszerfüggoség.
Elsosorban nyugtató és szorongásoldó hatásuk miatt alkalmazzák oket, hiszen hatásuk alatt nyugodtnak érzik magukat a betegek, s eltunnek testi és lelki problémáik. Ezért könnyu hozzájuk szokni, s használatuk komoly testi és lelki függoséghez vezethet. A depresszáns gyógyszerek közé tartoznak a nyugtatók, az altatók és a szorongásgátlók. Kis mennyiségu fogyasztásuk esetén tünetként jelentkezhet az aktivitás-, és a szexualitás csökkenése, a reflexek lassulása, a testi fájdalmak tompulása, az eufória, az agresszió és a szégyenérzet, valamint a buntudat csökkenése. Nagy mennyiség esetén szuk pupillák, koordinációs zavarok, nehezen vagy egyáltalán nem értheto beszéd, váltakozó hangulat, félelemérzet csökkenés jelentkezhet.
Számos veszélyt hordoznak azonban magukkal: túladagolásuk halálhoz vezet, megvonásukkal vagy túladagolásukkal elmebeteg állapot is kialakulhat, sérülhet a memória, vagy felléphet a figyelem, és a koncentrációs képesség zavara. Emellett jellemzoje a fejfájás, az alvászavar, a remegés, a fülzúgás, a verejtékezés, az epilepsziás roham, a szorongás, a fáradtságérzés, a depresszió, s a hallucinációk.
A gyógyszerfüggoséggel kapcsolatban egy 28 éves, évek óta heroin és hónapok óta gyógyszerek nélkül élo szentesi fiatal férfi így vall magáról:
17 évesen kezdtem el gyógyszereket szedni. Buliztam, s olyan dolgot kerestem, mely az alkohol mellett fokozni tudja hangulatomat. Az évtizedek óta gyógyszerfüggo anyámtól vettem el egy-két szemet, s kisebbségi komplexusom feloldódott. Úgy éreztem, hogy én vagyok a király. Majd gyógyszerfogyasztásom rendszeressé vált. Fél éven belül már napi 100 szemet szedtem. Az is elofordult, hogy a lyukas órát alkoholfogyasztással töltöttük, s ehhez egy-két szem gyógyszert bevettem. Majd - a nagyobb hatásfok elérése miatt - izomba is szúrtam. Számomra a szúrás volt az igazán élvezetes, volt hogy gyógyszert adtak be kezeléskor, és mégis beálltam. Késobb már éjszaka is ki volt készítve, hogy ha a hiánya miatt fellépo tünetekre - például remegésre - felébredek, akkor rögtön szúrhassak. Közben áttértem az ópiáttartalmú gyógyszerekre és a morfiumra, amit a heroin váltott fel. Sokszor a bokámon lévo vénába szúrtam vagy a nyakamba, hiszen az a leghatásosabb. Eleinte heti kétszer szúrtam, de a végére már napi 1 gramm heroin lett a kívánt mennyiség.
Félév heroin használat alatt 20 kg-t fogytam, tünetként megjelentek a gerinc-, a csont- és az ízületi fájdalmak, az orrfolyás, a könnyezés és a szabályozatlan székletürítés. Képtelen voltam átmenni a boltba, de a szerért képes voltam elutazni. Pánikrohamok fogtak el a sötétben, nem akartam tudomást venni a külvilágról, csak én voltam, a szoba és az anyag. Megkíséreltem az öngyilkosságot is.
Az elso terápia megbukott, mert elhanyagoltam a csoportokat. Nem figyeltem magamra, s apám rákossága jó ürügy volt az anyag újbóli használatára. Majd beállva mentem el Zsibrikre, egy önsegíto terápiára, ahol megtanították, mit kezdjek magammal. Késobb sokat segített a szentesi utógondozó csoport és a nagyszénási rehabon is eltöltöttem néhány hetet.
Az azonban bizonyos, hogy a szenvedélybetegség továbbra is bennem, s bennünk van, mindig gyógyulófélben vagyunk. Be kell tartanunk a korlátokat, és tudnunk kell segítséget kérni, csak így van esélyünk tisztának maradni, hisz vissza lehet esni 20 év múlva is.
Cseh-Lakos
Szentesi Élet városi hetilap